Elnézést, hogy csak most reagálok Mikulás Gábor levelére!
Röviden: Alapvetően csak annyit akartam jelezni, hogy amikor a könyvtár
piacon való jó szerepléséről gondolkodunk, akkor ne feledkezzünk meg
arról, hogy a piac sem tökéletes, és egy nagyobb rendszerben: a
Bioszférában működik, amelynek eltérőek a működési feltételei, s amelyet a
piac (az emberi működés egy fő fajtája) elég sok esetben károsít.
Tehát a piacot ugyanúgy újra kell gondolni, mint a könyvtárat, s ha már
utóbbit részben mi gondoljuk újra, gondoljunk az újragondolt piacra, s
ehhez alakítsuk a könyvtárat.
Ha valakit bővebben is érdekel, alább kifejtem a fentieket, illetve
szeretnék válaszolni Mikulás úr reakcióira:
> Folyamatos növekedés...
> A folyamatos növekedés mindenre, mindenkire vonatkozik.
Én remélem már nem növök tovább. A földön élő lények (nem vagyok biológus)
közül azok, amelyek mondjuk ugyanazt a növényt fogyasztják, azok "egymás
határaiig" nőnek (egymás növekedését gátolják, "kordában tartják"), ebben
persze a ragadozók és vírusok is segítenek. Nem akarok gunyoros lenni, de
a termőföld vastagsága és területe, a tiszta ivóvíz, a még gazdaságosan
kitermelhető kőolaj mennyisége az pl. szintén nem nő, hanem csökken.
Lehet, arra utalt, hogy minden élőlény szaporodni igyekszik. Azonban ezzel
nem igazolhatjuk saját gazdaságunk folytonos növekedését. Szerintem nem
kellene megvárni azt a fokozatot, amikor biológiai, fizikai
szükségszerűségek szabályozzák vissza az ember természetátalakító hatását
egy csekélyebb szintre. Persze sok negatív visszacsatolást ki tudtunk
játszani, de mindet szerintem nem lehet.
> Az anyagi tőkén kívül van ügyfél-, szervezeti és tudástőke (azaz a nem
anyagi jellegű tőkeelemek) is.
S ezeknek nincs is anyagi vetületük? Tudástőkét gondolom többféle módon
lehet gyarapítani, biztos vannak ebben is inkább illetve kevésbé
energiaigényesek. (Azért azt megnézném, hogy a részvényesek mennyi
részesedést kapnak a tudástőkéből. Persze lehet, hogy csodálkoznék:-)
> Változó környezetben...
> Azt is tapasztalhatjuk, hogy ha szolgáltatásunk iránti igény csökken,
akkor
> növekvő ráfordításunkkal (pl. könyvtárosok továbbképzése, minőségibb
tájékoztatás) is csak kisebb arányú csökkenést vagy stagnálást tudunk
elérni. (Legjobb tudásom szerint a könyvtárhasználat ma Magyarországon
lassan és kitartóan csökken, de szívesen hallok megerősítést / cáfolatot.)
> Így a növekedés gyakran a lejjebb csúszás mérséklését jelenti. Tehát
hiányában gyorsabban zsugorodnánk.
Kérdés, hogy a könyvtárhasználat népszerűségének szinten tartása csak több
energia felhasználásával oldható-e meg? Mint ahogy írta, felkészültebb
szakemberekkel is.
Lehet, hogy érdemes lenne a könyvtárat olyan módon is népszerűsíteni, hogy
ez kevésbé terheli a környezetet- ez persze ma még nem túl attraktív
hívószó, de talán egyre inkább. Lehet hogy érdemes lenne
összehasonlításokat végezni, amelyek rámutatnak, hogy a "szöveghez jutás
különféle módjai" közül melyik a legkevesebb szennyezéssel járó. Lehet
hogy a könyvtár igen jól szerepelne egy ilyen összehasonlításban.
De persze egyre kevesebbet olvasunk. Mással foglalkozunk. Az kicsit
szomorú, hogy piacon egyes versenytársaink nem feltétlenül ugyanazt
akarják, amit mi: a könyvtár, mint a szabadidő hasznos eltöltésének,
művelődésnek a helye - sok esetben egyszerűen csak lefoglalni,
kikapcsolni, bámulni. Velük nehéz versenyezni. Nekik más a gól, mint
nekünk.
> Igen, a piaci logikához is kritikusan érdemes hozzáállni, akár a nem
piacihoz.
Egyetértünk. :-) A Zsolnai interjút köszönöm, az ő munkája nagyon fontos a
közgazdasági gondolkodás változásában.
>(pl. a fenntarthatóság) integrálása a piaci szempontokba.
Én ezt megfordítanám, a piacot integrálnám a fenntarthatóságba :-)
> Piackorlátozás
> A nempiaci logikának is vannak hátulütői. Bár a piacinak előnye van,
hiszen
> a rossz piaci logika normál körülmények között természetéből adódóan
kihal.
> Hacsak ideológiai okokból valaki -- mondjuk leginkább az Állam bácsi --
fenn nem kívánja tartani.
A jelenlegi piaci logika is lehet hogy ki fog halni, lehet hogy velünk
együtt-hehe. A közgazdaságtani racionalitás is egy ideológia, egyáltalán
nem olyan szikár matematika, ahogy sokan gondolnak rá. Egy bizonyos
filozófiára, elgondolásra épül, nem mindenek feletti, nem egyedüli
lehetséges.
Az, hogy a gépi munka olcsóbb, mint az emberi, az pl. nem egy (tudományos,
természeti) szükségszerűség, hanem egy döntés, amelyben a gépi megoldás
olcsósága ideologikus, hiszen önkényesen, bizonyos költségeket nem
számolnak bele a működtetésébe. Ezek, az állam/társadalom által később,
vagy áttételesen megfizetendő költségek. A közmeggyezés erről az, hogy a
később és másutt jelentkező költségek nem számítanak, csak a lokálisan
keletkező haszon.
> Nagyobb bajok leselkednek a piacon kívül. Pl. egy használókkal durva,
buta
> könyvtáros sokkal nehezebben kerül ki a rendszerből, mint egy hasonló
attitűddel bíró bolti eladó. -- persze, ha elég jó (rugalmas) a piac, azaz
> van másik bolt, mely által kikerülhető a rossz boltos.
Én ezt inkább mentalitás kérdésének érzem, illetve az udvarias könyvtáros
kérdése szakmai - nem feltétlenül piaci- kérdés. Megoldhatjuk úgy is, hogy
a durvákat kirúgjuk, meg úgy is, hogy - ha a piaci profit fonákján
keletkező költségeket (negatív externáliákat) nem az
államnak/társadalomnak kellene megfizetnie, akkor több pénz jutna pl. a
szakképzés fejlesztésére/a dolgozók lelki higiéniájára.
Én amiatt is szkeptikus vagyok a téren, hogy a piac automatikusan jobb
boltost, könyvtárost termel ki, mert elég sok udvariatlan, undok eladóval
lehet találkozni olyan helyeken is, ahol nem az "állam a rossz gazda".
Nagyobb bajokat említ: A piacon belül is vannak nagyobb bajok, a pompás
mexikói-öbölbéli olajömlést, a Tisza ciános öblítését a megkapó piaci
logika, a példaként figyelt nyugati világ cégeinek felelős vezetői
tudhatják magukénak. Olcsó olajat és olcsó aranyat állítottak elő. Rá
voltak kényszerülve, hisz versenyezni kell. S nem csak a balesetek, a
normál működés is sokszor szegényíti a világunkat, mint a korábban
emlegetett gorillák esetében.
> Ha azt látjuk, hogy rengeteg olyan pedagógus van, aki sok évtizeddel
ezelőtt megtanult módszereivel képtelen a gyerekeket a rezonálásra bírni,
akkor még nem 'a' pedagógia egészét érdemes kárhoztatni. Ahogyan a piacot
sem -- en bloc. Hanem azon tűnődni, hogy a jelen gyakorlatot hogyan
alakíthatjuk az igényekhez.
Ahogy a könyvtárnak újra kell magát értelmeznie a piacon, a piacnak is
újra kell magát értelmeznie a maga globális kiterjedtségében és hatásainak
függvényében. S ha a piac épp ilyen nagy munkában van, akkor érdemes a
könyvtárnak is a legfrissebb verziót szem előtt tartani, amikor önmagáról
gondolkodik.
Tisztelettel
Gondos Gábor
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
