jó a "van" mert akkor van mit bírálni. :-) Szeretem a Wikipédiát, néha
találok benne hibákat, csóválom a fejem. Ennek ellenére használom, mivel
kéznél van, nem kell felállnom az asztaltól, elballagnom a polcokig,
ahol a tisztelt, nagy becsben tartott, ám hibajavításaira csak az
esetleges újabb kiadás (esetleg újra vásárolt) kötetei esélyesek.
Nyilvánvaló, hogy várat nem építhetünk rá. Jelezzük vissza a hibákat, ha
pedig hiába keresünk valamit, akkor azt írjuk meg mi, hiszen úgyis
kikutatjuk.
Nem kell rádöntenünk az akadémia falait, ha már egyszer nem akadémikus
igénnyel készül. A baj ott kezdődik, ha a kutatásmódszertan is annyiban
merül majd ki, hogy leülök a gép elé, és...
Más: Mikulás Gábor a könyvtárral kapcsolatos elavult elméletként említi,
hogy monopol versenyző egy monopol piacon. És ő ezt úgy elemzi, hogy a
könyvtár és a felhasználók a piaci szereplők.
Valójában a hivatkozott eszmefuttatás más szereplőkben gondolkodik,
tehát a piaci környezet szereplői nem a felhasználó és a könyvtár, hanem
a) a könyvtár fenntartója (aki könyvtári szolgáltatást vásárol),
b) a könyvtár (akitől a könyvtári szolgáltatást vásárolja a fenntartó)
Példa erre egy önkormányzat, amelynek kötelező feladata a nyilvános
könyvtári ellátás biztosítása. A piacon ő lép fel egyedüli vásárlóként,
és a szolgáltatást rendszerint a saját maga által létrehozott
intézménytől "vásárolja meg" az éves költségvetés biztosításával.
De a KSZR-rendszerben ez már tisztultabb: a települési könyvtárak egy
nyilvános könyvtártól vásárolják meg a nyilvános könyvtári ellátást
(mozgó könyvtár). Ez általában a megyei könyvtár, vagy egy városi
könyvtár. Elméletileg itt a szolgáltató könyvtárak már versenyhelyzetben
is lehetnének, de nincsenek, egyrészt logisztikai okok, másrészt
diplomáciai okok miatt.
A fenti képletben tehát a felhasználó nincs benne, hiszen részére a
fenntartó biztosítja a könyvtári ellátást, amíg az a kultúrpolitika
törvényben rögzített akarata szerint kötelező feladat. A felhasználó
"hiánya" az egyik fő oka a rendszer viszonylagos merevségének, de
stabilitásának is. A felhasználó magatartása relatíve hosszabb távon
lecsapódik a kultúrpolitika alakítóinál, és visszahat a rendszerre. A
visszahatás módját gazdasági és értékpreferencia szempontok is
meghatározzák.
Az azonban ismerethiányt feltételezne, ha azt gondolnánk, hogy a
könyvtári szolgáltatás jelenleg teljes egészében kiváltható lenne
alternatív lehetőségekkel, és ez nem vezetne a társadalom elbutulásának
felgyorsulásáig, ami alighanem az alternatív szolgáltatókat is maga alá
temetné.
(A fentiek elméleti játszadozások, más megközelítések bőséggel
elképzelhetők.)
Üdv.:
HSD
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
