Az igazi könyvbarát nem asszisztál a könyvtárosszakma pozícióvesztéséhez, ilyen populista színezetű lózungokkal, amit e listán olvashattunk. Érdemes megtanulni kicsit idegen nyelveken s olvasgatni mondjuk nyugat és észak-európai publikációkat a témában. A könyvtárak közösségi hellyé alakulnak át mind a virtuális, mind a fizikai térben. Szolgáltatásaik kapcsolata a közvetlen dokumentumhordozókhoz való kötöttségtől egyre oldódik. Az internetnek vannak veszélyei, de az új digitális műveltségi elemek megjelenésének hatása, a kultúrafogyasztás, információszerzés s a különféle kommunikációs formák átalakulása nagyjából a könyvnyomtatás feltalálásához hasonló szintű változásokat indukál az információ, a műveltség befogadásának mind a társadalom szerveződési formáinak szintjén. Aki nem képes a kommunikáció egymást követő forradalmait a maguk teljességében és összefüggésében látni, s neobalos lózungokat emleget az megtagadja az emberi kommunikáció fejlődésének történeti dinamikáját is voltaképp, benne a könyvkultúrával. Azokkal árul egy gyékényen akik annak idején elkeseredetten küzdöttek a kódexek kora után megjelenő nyomtatott könyvkultúra által indukált kultúrafogyasztási és társadalmi, politikai változások ellen. A változásokkal számot kell vetni, fel kell mérni a negatív és pozitív oldalukat egyaránt, ám a neoluddita törekvések bizony a sírba visznek. S amikor a könyvtárak versenyhelyzetéről, megújulásáról esik szó, nálunk még mindig túlságosan sokan dugják homokba a fejüket. A könyvtárat helyettesítő tendenciák megléte tőlünk nyugatabbra és északabbra már közhelynek számít. A szakma legnagyobb kihívása, hogy ezekkel felvegyék a versenyt, s a jövő számára a régi értékek tiszteletével, gondozásával együtt legitimálják megújuló és új szolgáltatások révén, felhasználóik megnyerésén keresztül a könyvtárak jövőjét. Ha nálunk még a kihívások létének tagadása is trendi és divatos tud esetleg lenni, az igen elgondolkodtató tény...
2010/9/8 szabó béla
<eszbej@citromail.hu> Mikulás Gábor -- bocsánatot kérek --, de igen avult, pudvás eszméket vall. Ezen eszméket jórészt a tények világának eltakarására találták ki csavaros agyú érdekeltek: a „centralizáltság, a hatalom fenntartása” érdekében. Igazi újbeszél hallik itt! MG bizonyára hisz azt, amit a szájába adtak, megbántani nem kívánom. Amikor tehát szabadságharcot vél folytatni, valójában berángatna minket maga mellé a rabságba.
A W. nem sokat ér, ha az ember komolyabban szeretne tájékozódni, mégis magam is hetente egyszer-kétszer használom. Ugyanez igaz a keresőkre – a guglira főleg. Az egész egy bűzös holtág.
A nagyon nagy baj magva: az világhálózó használók többsége nem veszi észre a maga behálozódottságát.
De itt most abbahagyom. Három okból: A: most írok éppen egy hosszabb szöveget a tárgyról B: unom a másodlagos frissességű neobalos elmekifuttatásokat C: hogy legyen helyem még két mondatra.
A magyar értékek fölvitele a hálózati nyilvánosságra igen gyönge minőségű és igen kis mennyiségű; KÖTELEZŐ az államnak megszervezni a szükséges és ésszerű munkát.
A magyar könyvtáros társadalmat -- és általában a tudás gyarapítóit és forgalmazóit -- e helyzet előálltában igen nagy felelősség terheli.
Ráadás: a szabadság az rabság – ez neo-újbeszél nyelven van.
Sapienti sat.
Szabó Béla István
könyvbarát
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
