Re: [KATALIST] magyar érték

Kedves Márton! Senki sem tagadhatja, hogy vannak komoly problémáink, de akkor az is elvárható, hogy a vita a megoldások körül folyjon, és megalapozott állításokkal álljunk elő. Ehhez szükségeltetik a szakmai közeg tiszteletben tartása, a tények ismerete, a hozzáértés. Csak szakirodalomból nem ítélhető meg és nem értékelhető a tevékenységünk (vö. az M.G.által nekem idézett szakirodalmi hivatkozást, amely egyáltalán nem támasztja alá azt az állítást, hogy menedzserként ellenérdekelt vagyok az olvasók kiszolgálásában - ellenben érdekelt vagyok az intézmény optimális működtetésében, amely a szolgáltatás stabilitását, fejleszthetőségét szolgálja, a használók érdekében). Amivel nem értek egyet, és minden alkalommal fel is fogom emelni a szavam miatta, az a könyvtárak-könyvtárosok ostorozása, méltatlan kritizálása: vajon tényleg vak és süket ez a szakma, hogy nem veszi észre, milyen kihívások előtt állunk, tényleg le van maradva (de kié?) szakmai önképünk, hozzáállásunk a mélyen tisztelt , tőlünk nyugatabbra élő könyvtárosokhoz képest? Való igaz, más ott  a politikai, társadalmi kultúra - a különbség az, hogy nálunk sokszor  a fenntartók ellenében/nélkülük is igyekeznek a könyvtárak, egymással szövetkezve újrapozicionálni magukat, társadalmi párbeszédet folytatni, közhasznú információs központtá válni, közfeladatok ellátásában részt venni; itt ettől lesznek hajszoltak. Ha valakire nem igaz, hogy homokba dugja a fejét, miránk biztos nem...Az kétségtelen, hogy az egész könyvtári szolgáltatási struktúra átgondolásra szorul, főleg fenntartói oldalról, de azt is szeretném leszögezni, hogy nem lehet kizárólag a tartalomszolgáltatásra és a virtuális térben való megjelenésre korlátozni a könyvtárak működését - ma Magyarországon a könyvtár több ennél, kulturális intézmény, sőt intézményrendszer, egymást segítő, kiegészítő szolgáltatásokkal. A virtuális térben igénybevehető tartalmakat sokan használják - de még többen (egyre többen) vannak, akik nem... s ez már társadalmi probléma, s itt következik az a bizonyos, nyugat-európai kollégáknak tulajdonított feladatrendszer, melynek elemei pl. a TIOP/TÁMOP projektekben is feltűnni látszanak. A tennivalókat illetően pedig senki sem állíthatja, hogy a zsebében hordja a Bölcsek Kövét- de az ezzel kapcsolatos eszmecseréket,  vitákat abban a körben kell lefolytatni, amely kompetens és releváns (imádom ezt a madárnyelvet!) érveket, állításokat tud felvonultatni...és erre bőven van lehetőség akár itt a virtuális térben, akár az egyre inkább idejétmúlt, de közkedvelt nyomtatott könyvtári sajtóban is :-)  kollégiális üdvözlettel  Kiss Gábor



2010.09.16. 14:15 keltezéssel, Márton Németh írta:

Már pedig szerintem igen is komoly problémák vannak. Nem szeretnék senkit sem személyében megbántani, s nagyra becsülök mindenféle hazai felhasználóbarát könyvtári szolgáltatási gyakorlatot, mert tényleg sokféle és igen változatos formában léteznek, elhivatott szakemberek verejtékes munkája révén.  Szakmai önképben, hozáállásban azonban igenis sok tekintetben komoly hiányosságok vannak. Utaltam már rá, hogy fel kellene ismerni, hogy egy tágabb összefüggésrendszer részeként milyen kihívások előtt áll a könyvtári világ. A Gutenberg galaxis egy új digitális műveltségi térbe kerül, ahol a könyvtárak szolgáltató szerepe értékelődik fel, ahol egyre inkább az általuk birtokolt tartalom szolgáltatásán lesz a hangsúly, a dokumentumhordozók (így a könyvek is) csupán segítő eszközül szolgálnak sok esetben ehhez, de nem körülöttük, mint dokumentumhordozók körül forog a szakmai tevékenység centruma, mint az korábban megszokott volt, hanem az általuk hordozott tartalom körül. A tartalomszolgáltatói világ pedig jelentős mértékben piaci tér, ahol felhasználói igények kielégítésére vadászó vetélytársak is vannak. S nem is kell minden területen felvenni a versenyt. Azonban ha a fenntartók támogatása és a belső késztetés nem tudják segíteni a könyvtárakat abban, hogy a kulturális és közhasznú közösségi szolgáltatások versenyében megállják a helyüket, akkor igen szomorú jövő vár e szakmára. Hiszen a felhasználói igények által keltett résekbe, akkor majd bevonul más. Tőlünk nyugatabbra a könyvtárosok hajszoltságát épp az okozza főként, hogy a fenntartókkal együtt felismerték, hogy helyt kell állniuk e küzdelemben, készen kell állniuk a célközönségük igényeinek kielégítésére. A hagyományos könyvkultúra értékeinek megőrzése mellett szövetkezve egymással újrapozícionálják intézményeiket, helyi regionális és országos könyvtári márkaneveket építenek, társadalmi párbeszédet folytatnak, közhasznú információs központtá válnak, közfeladatok ellátásában vesznek részt stb.  Még a rengeteg napi gond közepette sem lehet a fejeket a homokba dugni, ami sajnos nálunk oly kívánatos magatartás. S mindjárt kicsit más prizmában tűnik fel, hogy ki van tisztában a realitásokkal, fejlődési trendekkel, s ki az aki nem. El lehet átkozni könnyen a külső impulzusokat hozó Mikulás Gábort, de azzal a szakma helyzete semennyivel sem lesz jobb, sőt csak a fülét fogja be a külső ingerek iránt. 3200 önkormányzat hogyan tud felelős fenntartó lenni, s hálózatos kollaboratív közkönyvtári szolgáltatások menedzselésében együttműködni? Sehogy. Valaki kicsit jobban küszködik közülük, valaki rosszabbul. Az egész fenntartói világ, s rajta keresztül az intézményrendszer van válságban, mert jelen formájában képtelen megfelelni az aktuális kihívásoknak. S van még néhány olyan alapkérdés az említetten kívül is, ami részben szakmai, részben azon kívül eső gátja a felhasználói kihívások felé történő megfelelésnek. Ha pedig úgy vélik, hogy MG olykor elhamarkodott kijelentéseket tesz, tessék szakmailag felvenni a kesztyűt, vitatkozni, érvelni ezzel kapcsolatban. Igencsak híján vagyunk úgyis a virtuális térben e szakmai diskurzusok lefolytatásának. Épp ezek kapcsán lehetne tisztázni, hogy miben téved és miben nem, mely megállapítása s hogyan adaptálható az itthoni gyakorlati könyvtári körülmények közé. Ha nem gondolkodunk, vitatkozunk, csak minősítgetünk, akkor az egy önveszélyes tevékenység. S akármennyire átüthet MG  véleményén sokak szerint a gyakorlati könyvtári tapasztalat hiánya, a sarkos és szintén sokak által túlzónak, elhamarkodottnak vélt megfogalmazások, akkor sem szolgál rá arra, hogy vitaképtelennek nyilvánítsák, s lesajnálva beszéljenek róla. S itt most nem megvédeni akarom őt, mert az nem az én tisztem, mindig megalkotom magamban a szuverén (pozitív, vagy negatív) véleményem a megnyilvánulásai kapcsán, ahogyan mindenki más is. Csupán  maga a jelenség, a megállapításaira adott reakciók természete aggaszt.

 
 _______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist   

 
  No virus found in this incoming message. Checked by AVG - www.avg.com  Version: 9.0.851 / Virus Database: 271.1.1/3137 - Release Date: 09/15/10 20:34:00