Számomra meg azért szörnyű - vagy legalább nagyon szomorú - a téma, mert nem csak a mai magyarok fogynak (demográfiailag értve), hanem történelmünk magyarjai is: ki ezt, ki azt "írja ki" közülük ezért vagy azért. Miközben jól tudjuk: a legtöbb (nagy és kis) embernek vannak kiváló és pocsék vonásai, tettei. Jobb lesz attól valami, ha elkezdjük sorolni, hogy Szent István vagy Mátyás vaskezű zsarnokok voltak, Kossuth törtető egoista és így tovább, végig az összes neveken, hogy - Petőfit kifordítva - végül már egyetlen sírhoz se borulhassunk le jó érzéssel és egyetlen nevet se tudjunk - ha nem is szentként, de - tisztelettel elrebegni?
Tisztelt Kollégák!
Elnézést kérve a fent idézett Szabó G. Tibortól (a világért sem szeretném megbántani) felidéződött bennem a kialakult vita kapcsán etikai kódexünk néhány passzusa, amit szeretnék ideidézni:
"A könyvtáros tőle telhetően mindent megtesz azért, hogy a használó szabadon és korlátozás nélkül hozzáférhessen az információkhoz. Segítséget nyújt az információs források és eszközök használatához. Legjobb tudása szerint hiteles, megbízható, teljes, megfelelő, személyre szabott információt nyújt."
valamint:
"A könyvtáros elfogultságtól és előítéletektől mentes kapcsolatban áll a társadalom tagjaival, csoportjaival, szervezeteivel."
Amúgy úgy gondolom, hogy Szabó Ervinről már régóta nem a "könyvtáros, könyvtárigazgató, anarcho-szindikalista forradalmár" (a wikipédia meghatározása!) jut az emberek eszébe, hanem a FSZEK. Amitől - és egymástól - sokat kellene tanulnunk.
Ha azzal foglalkoz(hat)nánk, ami a dolgunk...
Takáts Béla
könyvtáros
