Amikor még bizonyos ügyek eldöntésében számított a szavam, a 90 évek elején, nem támogattam a
FSzEK nevéből a SzE kivevését. Pedig akkor ezt meg lehetett volna tenni minden nagyobb
csinnadratta nélkül. Amúgy azon a véleményen vagyok, hogy a magyar „elnevezős" mánia nem
elegáns, sőt, kissé közönséges dolog. Többször leírtam: a József Attila utca (Lipótváros) helyett a
Fürdő utcát volna helyes az utcanév-táblára írni, Kínos műveletlenség a Szivárvány közt Pilinszky
János közre fazonírozni, etc. A könyvtár helyes neve amúgy: Fővárosi Könyvtár – és kész. A névnél
fontosabb a tartalom; jelesen a könyvanyag és a működés: volna mit alakítani. //Építő javaslatom: a
közgyűjtemények költségvetésébe állítsanak be egy „lottópénz" rovatot; egy zsíros ötös végre
tisztességes viszonyokat hozhatna, a jelen állapot alapvető megváltoztatására ez jelenti amúgy a
legvalószínűbb lehetőséget.//
Szabó Ervin marxistaságán nincs semmi mentegethető. Helyes a különbségtétel a „kommunista" és a
baloldali, marxista között. Míg az első főként a nagyorosz imperializmus ágensével azonos, addig a
második egy helytelen és embertelen eszme hívével s propagandistájával. A marxizmus tévút az
emberi gondolkodásban. Nem értékteremtő – marxista érték ugyanis nincs; beleértve Marx
munkásságát –, de rontása az van. SzE korán halt meg, okos ember lévén levethette volna ideológiai
szemellenzőjét, de ez a lehetőség nem adatott meg neki. Mi lett volna, ha a megéri a
Tanácsköztársaságot? A kérdés történetietlen. A hozzá sokban hasonló Lukács Györgyből láttuk mi
lett, s láttuk, mi Jásziból.
Az egész mostani ügy egy manipulációs taktika terméke – legokosabb hagyni a csudába.
Megjegyzés: én az egész „Bárczy-korszakot" nem arany, de sár korszaknak látom (már), beleértve a
káderpolitikáját is.
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
