A könyvtárnak ilyen változó világban nyilván kell gondolkodnia a saját
társadalmi szerepén, fejlődési trend azonban többféle van.
Szeretném kérdezni, hogy nem lenne-e jó, ha a felhasználónak kedvezést
elválasztanánk a könyvtár piaci szempontú újragondolásától?
Nekem-e kettő olykor elég mást jelent. A piaci gondolkodást elég sok
kritika is éri (szociális különbségek generálása, kispórolt
környezetbiztonság, kifelejtett közvetett környezeti és társadalmi
hatások, költségek) - sokak szerint kb. azért ilyen önveszélyes ez a
civilizáció, mert túl sok mindent bíz a piacra (amely egy közmeggyezés és
sokkal kevésbé szükségszerű talapzata a világunknak mint a Bioszféra).
A piaci logikába belefér, hogy ha valaki felvesz x millió dollár kölcsönt
két órára, majd a valuták egymáshoz képest történő ingadozását
felhasználva, néhány átváltással úgy realizál hasznot, hogy azzal komoly
nehézséget okoz egy országnak, miközben senkinek nem ad cserébe semmit
(arbitrázs & Tobin-adó). Nekem a piac ezt is jelenti, szerintem ehhez ne
hasonlítsunk.
A globalizációban bevett sok más eljárást, amivel a termelést látszólag
olcsóbbá teszik, de valójában csak eltekintenek bizonyos költségektől,
vagy a képződő szennyezést az államra hárítják át, vagy felelőtlenebb
szabályozású, vagy csak korruptabb országba telepítik- ezeket sem érdemes
példaként figyelni.
Persze, ha valaki (áccerűen mondva) távolkeleti kb. rabszolgákkal
dolgoztat, akkor olcsóbban kijön, mint az öntudatos, szakszervezettel
rendelkező nyugat-európai munkás. Főleg akkor, ha a gyakorlat szerint a
szállítás környezetterhelésétől, a társadalmi feszültségek kérdéseitől,
attól, hogy ez egy, a távol keleten dolgozókat alávetett helyzetben tartó
rendszer - eltekintünk, lényeg, hogy ócsóbb.
Vagy, az az előny, amit a gépesítés, automatizálás jelent, hatásaiban
ketté válik: az előny a gyártónál, forgalmazónál, esetleg a felhasználónál
jelentkezik, és a hagyomány szerint az általa (a változó divatok miatt
egyre gyorsabban avuló pl. számítástechnikai berendezések) termelt
veszélyes hulladékok, a gugli füstjének ártalmatlanítása nem az ő
feladata. Ezt a balhét az állam viszi el, erre költi a pénzét. S ez
viszont már a felhasználót is negatívan érinti. Miközben egyik oldalon kap
egy elegáns szolgáltatást, hazafelé nem kap tiszta levegőt, vagy egy idő
után a gépesítéssel kiszorított elégedetlenek nem hagyják hogy felhőtlenül
élvezze, amit ő még meg tud fizetni, vagy valamely laptopjához szükséges
nyersanyagnak elfogynak a gazdaságosan kitermelhető forrásai, plusz
esetleg a gorillák is, akik butus módon pont ott tudnak élni, ahol a
tantált bányásszuk.
http://www.janegoodall.hu/projektek/afrika/mobiltelefon_ujrahasznosito_kampany
A kérdés, hogy megéri-e feláldozni a gorillát (s persze sok más lényt is)
pl. a laptopok nyújtotta kényelemért? Vagy esetleg össze lehet békíteni az
ő életüket a miénkkel? Ezt a kérdést a piac el tudja dönteni?
A piaci logika jelenleg a folyamatos gazdasági növekedést tekinti
elsősorban célnak, ettől várjuk az össztársadalmi jó növekedését (nem
mindig/mindenhol gondol(t)(j)ák így a közgazdászok sem, mégis ez a fő
irány). Minden ilyen növekedésnek van energia, és/vagy anyagi
felhasználási vetülete, ezek a források pedig végesek, illetve az előbb
említett EROEI.
A piaci logika szerint a társadalmi jót megéri a gazdasági jó alá
rendelni, és majd később, bevételeinkből tudjuk kárpótolni magunkat (Ezzel
szemben egyes fenntarthatóságról gondolkodó emberek úgy mondják, hogy a jó
társadalomra kellene törekednünk, melynek feltétele a természet és csak
eszköze (és nem célja) a jó gazdaság). Azt is mondják ezek a kötözködők,
hogy környezet és fejlődés minden kérdése összefügg, tehát minden új
megoldás környezeti hatásait is be kell tervezni, szem előtt kell tartani,
stb.
Mint ahogy a könyvtárosok mindig törekednek a szellemi függetlenségre és
igyekeznek nem kiszolgálni a politikai ideológiákat, szerintem ugyanilyen
kritikus módon kell a piaci logikához is viszonyulni.
Lehet, hogy az Egyesült Államokban épp a könyvtárügy valamiért elegánsabb,
de az országot egészében nézve, mondjuk adósságával, meg a nem annyira
igazságos egészségügyi rendszerével, egészében számomra nem példa (pláne,
hogy néhol milyen fantáziátlanul építkeznek ;-).
Sokak szerint az egész társadalmi berendezkedést (és ezen belül persze a
könyvtárat is- de nem önmagában) kellene újragondolnunk (a könyvtár ezt
segítheti), és nem a piaci szempont szerint, hanem mérlegelve, hogy a
társadalmat jellemző folyamatok, irányok 10-200 év múlva milyen hatással
lesznek ránk, nem generál-e túl nagy társadalmi feszültségeket, meg a
nyavalyás mókusok is kibírják-e valahogy (s ennek persze nem csak
esztétikai, elvi okai vannak, hanem egész önérdekű is: az, hogy a mi
életminőségünk jobb, ha néha látunk egy-egy más fajú élőlényt is, esetleg
nem csak ketrecekben, vagy a tévében).
A felhasználó igényeinek megfelelő könyvtár számomra sokkal vállalhatóbb.
Persze a potenciális olvasóra mondjuk a piac nem úgy gondol, hogy ki
akarja szolgálni az ő igényeit, amely által ez jobb ember lehet, hanem a
piaci szereplő igyekszik meghatározni, hogy valakiből hogy lehet neki
hasznos "jó ember", igényeket akar benne létrehozni, amely által vásárlóvá
válik, s megvesz egy terméket. Pörög a gazdaság, kérem!
Persze a könyvtár is egy termék, de ha száz ember kikölcsönöz egy könyvet,
annak biztos kisebb a környezetterhe, mintha mind a százan megvennék,
holott ez a piacnak jó, a társadalom egészének viszont rossz, mert
utóbbira hárulnak az elhárítás költségei. Ha száz e-book olvasót vesznek,
akkor azzal még több környezetterhelés keletkezik.
Járjon mindenki inkább könyvtárba, az el nem adott 99 könyv miatt
tönkrement kiadók jöjjenek könyvtárosnak és mindenki csak négy órát
dolgozzon. :-) Érvelhetnénk úgy is, hogy a könyvtár azért is
fenntarthatóság irányába mutató termék, a hagyományos könyvtárak azért is
jóravalók, mert kis energiafelhasználással juttatják kultúrához az arra
igényt tartókat (egy kétszáz éves könyvet ma is el tudok olvasni, ha jól
volt tárolva, ehhez képest az egyre hatékonyabbá váló informatikai
készülékek és rendszerek egyre több energiát használnak fel (vállvonás)
http://www.infonia.hu/infotars/arch_2009_3.html (a kőolajról a megújulókra
átállást nem annyira vesszük komolyan, és a megújulók egyrészt az általam
ismert elemzők szerint nem tudnak ilyen dinamikus növekedést támogatni,
valamint ezek közvetett hatásai sem mindig érik meg (pl. a bioetanol, vagy
energiafű, előbbivel az élelemtermeléshez szükséges területek csökkenését
hozták összefüggésbe, utóbbi pár év alatt olyan szinten zsigereli ki az
amúgy is vékonyodó talajt (peak soil), hogy az semmilyen más termelésre
nem lesz alkalmas) és ránk visszaható környezetterhelést generálnak.
Lehet, hogy nem azon kellene gondolkodni, hogy milyen módon állítjuk elő
az energiát, hanem azon, hogy miként lehetne nem kőkorszaki módon, de
mégis kevésbé energiafüggő módon boldogulni (Igen, tudom: meredek).
De azért a felhasználók ítéletére jobban építhetünk, ők sokfélék, nem
mindegyiket vezeti meg a piac által diktált emberkép.
Így tehát az új könyvtár megfogalmazásakor nem elegendő a piaci trendeket
szem előtt tartani, ennél előrébb, magasabbra, mélyebbre kell néznünk.
Szerintem.
Üdvök
Gondos Gábor
segédkönyvtáros titkos, eretnek magánvéleménye
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
