Tegnap Istvántól függetlenül én is rábukkantam erre a hírre, és mivel érdekel a téma, kicsit utána is olvastam.
A magyar cikk némileg elfedi a dolog lényegét, az ugyanis az, hogy az adatokat bőséges metaadatokkal
látják el, ami garantálja azt, hogy megtudjuk, hogy hogyan készült az adat (milyen programmal, milyen
beállításokkal, mikor, hol, kik készítették stb.), vagyis ezáltal a jövőben ki tudjunk dolgozni egy eljárást,
aminek a segítségével az adatot is elolvashatjuk, de azt nem tűzte ki célul, hogy a most eltett adatokat
a jövőben is el tudjuk olvasni. Vagyis az adatok mellé csomagoljuk a reményeink szerint a jövőbeli
migrációs program kialakításához szükséges és elégséges tudást, és nem arról gondoskodunk, hogy
az adat a jelenlegi formájában legyen örökre olvasható. Például elteszünk egy EAD (Encoded Archival
Description) XML állományt, és mellé tesszük az EAD és az XML leírását, sémáját, magyarázatát is,
hogy a jövőben értelmezni lehessen azt, hogy az állományban mi mit jelent.
Király Péter
