"Mivel a világhálón semmi sem számít hiteles forrásnak, elegendő forrást kell összevetnünk ahhoz, hogy képet alkothassunk egy-egy témáról.
Elmúlt már az idő, amikor ortodox, tévedhetetlen intézmények rágták szánkba a tudást.
Most az következik, amikor a zavaros információmozaikból nekünk kell – és érdemes – összeraknunk a lényeget. [...]
Alapvetően egészségesebb az a társadalom, amelyik kérdéseket tesz fel, és hatalmában áll választ is adni a kérdésekre, mint amelyik vakon elfogadja a szakemberek és intézmények szűk táborának véleményét. Ha a hitelesség mércéje többé már nem feltétlenül a forrás hivatalos volta, akkor saját módszert kell kialakítanunk a minőség meghatározására. Ez arra biztat, hogy a saját fejünkkel gondolkodjunk."
Elnézést, ha már hivatkoztam volna ezt a szöveget a Katalisten - bár sarkított megközelítés, de nagyon kifejezőnek tartom arról, ahogyan a netizeneknek a mai világban tájékozódniuk érdemes - vagy ahogyan érdemes lett volna mindig, csak nem voltak hozzá adottak a PGTT komponensek.
A '90-es évek fordulóján a Kerszöv Jogtár adatbázisát úgy említették meg jogi kurzusokon az oktatók, mint olyan jószágot, mely hatékonyabbá teszi ugyan a tájékozódást, de hiteles forrásnak nem tekinthető, ezért tanulásra és vizsgafelkészülésre is alkamatlan, pláne jogi szolgáltatások nyújtására. Nem hiszem, hogy ma sokan lennének, akik az "egységes hatályos" lekeresése helyett inkább az inprint közlönyöket molyolnák - inkább elfogadják a Jogtárat "elég hitelesnek" :-)
A legtöbb ember szívesen hagyatkozik teljes mértékben az általa "elég jónak" tartott forrásra (különösen ha az ár/érték arányos), mint kínlódjon a szűk és gyakran költséges hozzáférésű "tökéletesebb" elérésével. Hába no, szubsztanciális és procedurális racionalitások között tévelygünk, miközben kutatások bizonyítják: hajlamosabbak vagyunk a tanultakat ("szánkba rágottakat") feltétel nélkül elfogadni, mint a csimpánz.
A könyvtár évezredei számomra arról is szólnak, ahogy a szent tudás és despota igazságok közvetítésétől eljutott a profán vagy épp az apokrif közvetítéséig, és ezzel párhuzamosan a beavatott kevesektől a beleszólni akaró sokak szolgálatáig.
Én mindig örülök a források kritikai élű megközelítésének (jó-e és mire jó ez vagy az), hiszen a fenti idézet is erről szól. Ennek mentén elvárható, hogy egyforma kritikai vehemenciával közelítsünk mindenhez, különösen saját szakmánkhoz és lehetőségeihez.
Mi a problémája a könyvtár(os)nak a Wikipédiával? Csak nem az, hogy nem egy szűkös hozzáférésű kiadvány, melynek példányai felett diszponálhat, nem kell bejönnie érte az olvasónak és nem kell minket kér(dez)nie? Az ilyen forrásból pedig egyre több lesz, ami a könyvtárakat - a hagyományos "elosztóhelyeket" - megkerülve közvetlenül a felhasználóig ér, hiszen a domináns formátum digitális lesz, közege pedig az egyre mobilabb multiplatform. [Lásd: Haldoklik a web? Forrás: http://index.hu/tech/2010/08/23/haldoklik_a_web/ ]
A Wikipédia felhíváshoz írt hozzászólásomban kifejtettem, hogyan látom a jövőt: jó esetben fenntartható egy forráskalauz szerep és egyes elektronikus gyűjteményeket könyvtárként ismernek majd a jövőben. Ebből számomra nem az intézmény, hanem a funkciók a fontosak: a források gyűjtése és megőrzése, a hozzáférés biztosítása és a tájékoztatás. Tán ez utóbbi a legfontosabb.
A profi hegymászó is alkalmaz a kockázatos, idegen terepen serpát - talán információs problémák, kétségek esetén a jövőben is érdemes lesz tájékoztatóhoz fordulni, mert gyakorlata és személyes tapasztalatai révén válaszaival hitelesebb maradhat, mint a keresőkirály első két találati oldala. Viszont ez a hitelesség is elveszíthető, felélhető vagy - piaci szempontból nézve - kiszorítható, helyettesíthető.
Mit tekintsünk jó alapnak, "hazai vizeknek" a hitelességet illetően? Csak X szerzőt, csak Y kiadó műveit, csak a nyomtatott műveket? Csak Z webhelyet, W adatbázist, mert az fizetős - és amiért fizetünk az már... JÓ? Miközben mindent körülleng az avulás és töredékesség szelleme, a "tükör által homályosan látás" bizonytalansága.
Kutatásmódszertan tárgy könyvtárismereti órája keretében lehetőségem nyílik a hallgatók forrásismeretével foglalkozni, de nem hagynám ki semmiképp a felhasználói tartalmak (közösségi oldalak, megosztások, kollektív ismerettárak stb.) fontosságának bemutatását: szakmai problémáim jelentős részét nem szakértőkkel (miből is futna rájuk!) vagy könyvekből oldom meg, hanem hasonló problémákat megélt, gyakran ismeretlen személyek netes közlései révén.
Persze óvatos duhajként sosem főznék semmit egyetlen netes receptváltozat alapján - különösen, ha már tapasztaltam, hogy Horváth Ilona is tévedett :-)
Üdvözlettel:
Szabó G. Tibor szakinformátor, minőségmenedzser Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kar Zalaegerszegi Intézet Könyvtára * http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A, Tel.: 92/509-941 -----------------------------------------------------------------
dr. Millisitsné Kovács Katalin írta:
Kedves Listatagok! Örülök, hogy ketten is reagáltak a múltkori, sajnos, tárgy megjelölése nélkül feladott hozzászólásomra. Örülök annak, hogy Csíkszeredán komolyan veszik a Wikipédia szerkesztését és maguk is gyarapítják az anyagot. S. Ildikó hozzászólása valóban alapvető kérdést érint: vajon csak akkor hiteles-e egy lexikon, ha előre kiválasztott, jelentős részben tudományos fokozattal rendelkező munkatársai vannak + legalább egy főszerkesztője - vagy pontos és a valóságot tükröző lehet egy olyan adatbázis is, amelynek bővítésében előjogok és előítélet nélkül bárki, számos ismeretlen is részt vesz, határainkon innen is túl, Izlandtól Ausztráliáig. S. Ildikó számos hibáról beszél, anélkül, hogy akár egyetlen egyet megemlített volna. Nyilvánvaló, hogy a némiképpen véletlenszerű szerkesztőgárda különböző minőségű szerkesztésekkel járul hozzá az adatbázishoz. Azonban az is látható a Wikipédia saját magáról szóló, ú. n. metalapjairól, hogy számos eszköz áll rendelkezésre a szócikkek stiláris, helyesírási és tartalmi javítására. Ha van "cenzúra", az utólagos és folyamatos, és többen végezhetik. Ha a szerkesztők valamelyikének kifogása van egy lap tartalmával, azt nemcsak az adott szócikk vitalapján írhatja meg, hanem megfelelő sablonokkal is figyelmeztetheti az olvasót, hogy az adott szócikkel milyen gondok vannak. Még annyit tennék hozzá S. Ildikó véleményéhez, hogy a szakembereket, a hozzáértőket senki sem akadályozza meg abban, hogy jobbítsák az adatbázist. Végezetül megkockáztatom, hogy tökéletes lexikon a papírlexikonok hagyományos világában sincs, csak ott az elismert hibák javítására a következő kiadásig kell várni. Üdvözlettel Dr. Millisitsné Kovács Katalin BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Könyvtára
__________ Information from ESET Mail Security, version of virus signature database 5393 (20100824) __________
The message was checked by ESET Mail Security.
http://www.eset.com
