A probléma nagyon összetett, és nem is kívánok vitát generálni belőle.
A törvényhozók szétnézhettek kis hazánkban és azt láthatták amit jobbára
én...
Csak sorolnám a megfigyeléseimet, (és nem saját helyzetemről beszélek,
ezt hangsúlyozni kívánom)
átlagban, még mindig a nők azok
- akik nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésben:kezdve a szülői
értekezletre való járástól, a reggeli uzsonna becsomagolástól és a beteg
gyerekkel való otthonmaradástól..stb.
Miközben, a munkahelyén igyekszik maximálisan megfelelni, sőt bizonyítani
folyamatosan, ahhoz, hogy ugyanolyan fizetést kapjon mint férfi
kollégája,bár sok esetben képzettebb kvalifikáltabb, hajlandó a
pluszmunkára stb...
-még mindig a nők azok akik az idős szülőket gondozzák, munka mellett stb.
-akik bevásárolnak
-akik vacsorát készítenek,
mielőtt két - három vakbélműtétet elvégeztek,esetleg előadást tartottak a
maghasadásról, vagy eladóként a zöldséges boltban megmozgattak több
mázsát...
-megszervezik családi életet, a festéstől a nyaralásig, miközben ingáznak
a mumpszos gyerek és a Parkinson kóros nagymama között, szatyrukban egy
kiló hagymával, vagy a csemete által otthon felejtett tornafelszereléssel
stb..
A nagy átlag azért még erről szól...
meg arról, ha nyugdíjba megy, akkor ott vannak az unokák, mert a
fiatalokat segíteni kell, hogy tudjanak dolgozni, karrierjüket építeni..és
a devizahiteles törlesztést fizetni..
valamint ott vannak még az idős beteg szülők aki szintén számítanak rá...
valamint a nyugdíjba menő női nem sok esetben vállal mindezek mellett,
pluszmunkát is, hogy pótolja a családi kasszát, miközben kiszolgálja a
családot, hiszen nyugdíjas ráér...
Nem vagyok feminista, a nemek közötti kapcsolatban mindenkor az a
véleményem, hogy kiegészítik egymást, nincs alá és fölérendelt viszony.
A nő legyen nő, a férfi férfi.
A szerepek felcserélése igen nagy devianciát okoz a társadalomban és az
emberiség számára is.Látunk rá példát eleget: elnőiesedett férfiak, és
férfias nők...
nem szeretek más országokra hivatkozni, - meg a "bezzeg ott, meg így"
dolgokba belemenni, de:
- nos, hosszabb ideig voltam Norvégiában, és megfigyeltem egy pár dolgot:
a kisgyermek, míg az anyuka dolgozik, bölcsőde-óvoda jellegű intézményben
vannak felszereltségét inkább itt most nem mutatnám be: de 3 gyermekre van
egy szakképzett gyermekgondozó, illetve óvónő, vagy aminek nevezzük..
láttam, hogyan sétáltatja a gyerekeket: egy a hátán volt hordozóban,
egyet babakocsiban tolt, és egy pedig sétált mellette, kezét fogva-
miközben teljes odaadással foglalkozott velük.. mesélt, magyarázott
énekelt...
ilyen formán az anyuka teljes nyugalommal dolgozhatott a munkahelyén
más:
szintén Norvégiában tapasztaltam, hogy a boltokban friss és elsőosztályú
áru van csak, konyhakészen kicsomagolva, főzéshez előkészítve
valamint a szociális háló olyanképpen működik, hogyha netalán elválnak a
szülők, akinél marad a gyermek általában az Anyánál,
nem kerül padlóra- mert az állam biztosít erre az esetre számára egy
bizonyos összeget..
az idősek helyzete is sokkal kedvezőbb
nagyon sok olyan idősek otthona van , amiben az ellátást, kiszolgálást
előre megveszik a norvégok idős korukra- tehermentesítve a családot... sok
esetben, ezzel.
Nos ilyen és még ettől sokkal kvalifikáltabb rendszerű országban
(telefonon beállíthatod a fűtést mire haza mégy, a sütőt stb..stb.., csak
kora délutánig dolgoznak)nem téma a nemek egyszerre való nyugdíjazásának
kérdése...
Még akkor is kedves László ha eltekint attól, hogy gyermeket a második nem
a 2-es személyi számú- hozza világra, - 9 hónapig és még utána is
táplálja, fizikai adottságaiból adódóan 15 kg-l nem szabadna többet
emelnie, stb..stb...
Ahhoz, hogy nők mikor mennek nyugdíjba, talán nem a méltatlankodás hangján
kellene hozzáállni, hanem meg kellene teremteni a feltételeket!!!
Mikor ez meg van, akkor elmélázhatunk azon mi is legyen, e kérdéskörben.
Egyébkén ha megfigyelte, a nyugdíjba menés feltétele a - nők részéről is!
40 év szolgálati idő!!!!
Számol?????
természetesen hozzászólásom a témának csak egy nagyon kicsi felületét,
világítja meg..és tisztában vagyok vele, hogy más szeletei is vannak...
valamint vannak családok, női helyzetek ahol másképpen működnek a dolgok
mint a fentebb felvázoltakban.
Szeretem a munkám, melyet hivatásnak tekintek, és szeretem a családom,
mely az életem értelme.
Biztos vagyok az egyben, hogy sokan vannak így ezzel...
Köszönöm türelmét: P.S.I.
On Tue, 3 Aug 2010 09:03:06 +0200, Laszlo Nagypal <lnlhas@gmail.com>
wrote:
> Kedves Domonkos!
>
> Nem lenne érdemes az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha újra nemi alapon
> próbálják majd meghúzni a nyugdíjkorhatárt?
>
> A világra hozott (vagy fogadott) gyermekek száma utáni kedvezményt még
> igazságosnak is érezném, el tudnám fogadni, ha a társadalom honorálná,
> akár hosszú évekkel is,
> de hogy ki milyen neműnek születik biológiailag, csak ennek alapján
> tenni itt megkülönböztetést, szerintem fölöttébb aggályos a mai
> nyugati demokráciákban.
>
> Üdvözlettel.
> Nagypál László
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist@listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
