2010. július 23., péntek

Re: [KATALIST] Új találmány: vedd meg, ha nem kell hozd vissza

Kedves Kollégák!
 
Kertész Zoltán kollégám egy alternatívára hívta fel a figyelmünket.
Nem titok, hogy a könyvtárak a csökkenő költségvetési keretük miatt évről évre egyre kevesebbet költhetnek dokumentumbeszerzésre.
Mi a megoldás? A jelek szerint nincs esély arra, hogy ez a keret a közeljövőben növekedjen. (Nagyon-nagyon örülnék, ha erre az élet rácáfolna.) A Zoltán által felvetett megoldás az olvasók számára egyfajta alternatíva. Hogy mennyire jó, azt majd az élet eldönti. A könyvtárak csökkenő dokumentumbeszerzési kerete miatt szerintem jó eséllyel indul, teljes mértékben igazodik az élethez és az igényekhez.
Vajon a könyvtárak számára milyen megoldások jöhetnének számba? A fent említett szóba jöhet?
Minden tiszteletem HSD-é, de ha csak józan paraszti ésszel gondolkodom ez tulajdonképpen egyfajta antikvárium, ahol új könyvek is kaphatók. Egyszerű adásvétel. Elnézést kérek, de MOST nem szeretnék ezen vitatkozni.
Zoltán levelében nem a szerzői jog kérdésén van a hangsúly, hanem az alternatíva keresésen, vagyis hogy mi lesz a könyvtárral, mint kulturális intézménnyel ebben a bevételt orientált világban. Mennyire hat rá a világ? A könyvtár  tud-e, képes-e, s ha igen milyen mértékben hatni a környezetére, a világra? Tud-e, akar-e, képes-e alkalmazkodni a helyzethez, vagy változtatni a helyzetén? Teljes mértékben kiszolgáltatott?
Nem mondhatnám, hogy  rózsaszín az a szemüveg, amin keresztül a könyvtárat és annak jövőjét látom. Az utóbbi időben mindig sötét szemüveg akad a kezembe. Sajnos egyre sötétebb.
Szeretném látni a kiutat, a fényt az alagút végén, vagyis megoldási alternatívákat a nehéz helyzetre.
Zoltán egy ilyen alternatívát vetett fel, ami lehet konkurencia, de lehet megoldási alternatíva a könyvtárak számára is, vagy vezethet egy másik jobb megoldáshoz. Lehet, hogy érdemes lenne összegyűjteni az alternatívákat és utána átgondolni, megfontolni, eldönteni, hogy hogyan tovább.
Zoltánhoz hasonlóan én is kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol erről.
Üdv.
 
Vincze Andrea