Az elmúlt közel másfél évtizedet a magam részéről nem nevezném "Skaliczki-korszaknak", bár az ágazat tekintetében roppant komoly befolyással rendelkezett dr. Saklaiczki Judit. Rendkívül okos nő, széleskörű szakmai ismerettel, nagy lobbi-erővel. Azonban sem a környezete, sem a körülményei nem voltak homogének, és a teljesítménye sem egyirányú, egyforma és változatlan.
Az időszakot egységes megítélés helyett inkább egy offenzív és a defenzív részre bontanám. Az offenzív rész az 1990-es évek közepének szemüvegével nézett modern könyvtárügy megvalósításának kísérlete, egyfajta integratív-messianizmussal, idealizmussal, amely a teljes hazai könyvtárügy felvirágoztatására törekedett, ide nem értve az iskolai könyvtárügyet. Szubjektív vélekedésem szerint a hangsúly az elveken és a tervezésen volt ebben az időszakban.
A második időszak túlnyomórészt defenzív-pragmatista-forrásallokációs szemléletet tükröz számomra: az elsődleges a források megnyitása, hátvédharc a konkurens költségvetési igényekkel szemben, az összkönyvtári stratégia szerepe egyre inkább a költségvetési (majd Uniós) források megszerzésének céljára rendelt alá.
A KSZR a két időszak határmezsgyéjén született, mindegyik időszak legjobb tulajdonságaival felruházott "gyermek", és így sikertörténet. A befejezés pedig a második korszak koronája: irgalmatlan pénzek megszerzése a könyvtárügy részére, amelyek felhasználása kódoltan nem a leghatékonyabb, kissé kauzalisztikus, nem igazán rendszerszerű, átfogóságában fragmentált, mint egy leejtett zsebóra üvege. Természetesen aranyóra, gyémánt berakással, amit nem szabad elfelejtenünk, csak legyen zsebünk, éjjeliszekrényünk és fiókunk hozzá, mondjuk három év múlva is...
Másfelől változtak az idők. Van olyan hazai nagy könyvtár, amelyet a "korszak" elején adtak át mint felújítottat. Akkor tátott szájjal csodáltam. Évtized múltán már nem tűnt annyira modernnek, sem potenciális közösségi helyként, sem a legújabb egyetemi tudásközpontok árnyékában.
A dolgok természetéből adódik, hogy túl sok minden változott, ill. megváltozott a világban ahhoz, hogy a hazai könyvtárügyet alkalmi ecsetelésekkel kezelni lehessen, akármilyen drága és kifejlesztett is a felkent emulzió.. Ismét "ki kellene találni" a könyvtárügyet, de a kapitány már nincs a hídon, és nem igazán vagyok biztos benne, hogy a hajót a hajócsavar viszi-e előre, vagy csupán az áramlat sodorja...
Kellene egy "másik Skaliczki", vagy akárki, aki hasonló énerővel rendelkezik, talpraesett, összefog, lobbizik és ágál napi tizenkét órában, akit tíz-tizenöt év múlva megdicsérhetünk és/vagy bírálhatunk, mert a nulla scenárió következményeibe jobb bele sem gondolni.
Ugyanez visszamenőlegesen is igaz, és ez az egyik fő ok, hogy miért kelll dr. Skaliczki Juditot eredményeivel és tévedéseivel, erényeivel és hibáival együtt is mélyen megsüvegelnünk.
Üdv.:
HSD
2010.07.05. 8:44 keltezéssel, Somogyi József írta:
Az érdeklődők számára ajánlom rövid írásomat Skaliczki Judit ágazatirányítási tevékenységének fő irányáról. A cikk közvetlenül Skaliczki Judit lemondása után keletkezett, de ismerve mai napig ható befolyását az ágazatra, fő megállapításomat időszerűnek tartom ma is.Somogyi József_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
