[KATALIST] Reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

Méltatlan méltatás – avagy reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

 

 

Amint azt a katalisten olvashattuk, Somogyi József nem kisebb feladatra, mint az általa „Skaliczki Érá”-nak nevezett korszak elemzésére vállalkozott.  A néhány hónappal ezelőtt megírt cikk nézőpontját, szakmai igazságtartalmát egy négyszemközti szakmai beszélgetés keretében  akkor és ott megvitattuk. Ehhez képest mégis változatlan formában, váratlanul közzétette írását. Így tehát nekem is a nyilvánosság előtt kell megismételnem az akkor megfogalmazott fenntartásaimat.

 

1. A szabad véleménynyilvánítás keretei között, természetesen, mindenki mindenről, mindenkiről kifejtheti a véleményét. Egy közel másfél évtizedes, legmagasabb szintű ágazati szakmai vezetést, vezetőt is lehet minősíteni, dicsérni vagy kritizálni. Alapvetően nincs ezzel semmi baj, megtették már mindkettőt sokan, közszereplőként hozzá szokott már ehhez  Skaliczki Judit. A kérdés inkább az, hogy a fent említett szakmai teljesítménnyel arányos-e, vagy ahhoz méltó-e az, ha egy szubjektív, a szakmai oeuvre-ből találomra kiragadott egyetlen részkérdést egyetlen nézőpontból tárgyaló értékelés vállalkozik annak megítélésére.

 

2. Ha mégis ezt teszi, akkor elfogadhatatlan a cikkből sugárzó attitűd. Ugyanis ha valaki a „végeken”, beosztott könyvtárosként, érdemi információktól és döntéshozóktól távol, tájékozatlanul netán úgy érezné, hogy a feje fölött zúg el a könyvtári történelem, amit képtelen bármilyen módon befolyásolni, azt még megértem, és  legfeljebb szomorúan állapítom meg, hogy még van mit tenni a szakmai nyilvánosság területén. Szakmai véleményt a Könyvtári Intézet munkatársaként így megfogalmazni azonban több, mint komolytalan!  

Somogyi József ugyanis évtizedek óta a magyar könyvtárügyben dolgozik, legalább nyolc éve a Könyvtári Intézet önálló feladatkörrel megbízott munkatársa, akinek munkakörénél fogva országos adatokra, nemzetközi trendekre van rálátása. Ebben a pozícióban, utólag, azzal  áll a nyilvánosság elé , hogy talán nem is jó felé vezettek bennünket?! Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkben foglaltakkal szemben nincs semmiféle „Skaliczki stratégia”, amit kívülállóként, utólag megkérdőjelezünk. Somogyi Józsefnek intézeti státuszában joga és kötelessége volt részt venni – a könyvtáros szakma és az ágazati irányítás közötti közvetítő helyzetben - a könyvtári stratégiai célkitűzések kialakításában, a megvalósulás, az elért eredmények, netán  tévedések elemzésében és értékelésében. Lehet, hogy elkerülte a figyelmét, de az ágazati irányítók már hosszú ideje nem politikai komisszárok, akik az ideológia tisztasága felett őrködnek, hanem ők is mi vagyunk, a szakmából felkért  szakemberek, akik a szakma egészével, velünk együtt alakítják a szakmapolitikát és hogy az jól vagy rosszul alakul-e, az mindannyiunk közös felelőssége.

 

3. Fenntartásaim vannak a cikkben szereplő szakmai állítások tartalmával kapcsolatban is. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Az olyan sommás megállapítások, mint hogy az Európai Uniónak nincs könyvtárpolitikája, vagy hogy sehol Európában nem tartják célnak a könyvtári intézményrendszer önállóságát, mint nálunk,  szerintem nem állják meg a helyüket. Ugyan nincs az Unióban uniformizált könyvtárpolitika, de szerencsére figyelembe veszik a nemzeti kulturális örökségek különbözőségeit, sajátosságait, azok tartalmával és intézményrendszerével együtt. Azok  a tények, miszerint a könyvtárakra Európa-szerte  egyre több közösségi feladatot rónak, hogy a könyvtárakat közös európai projektek százaival arra ösztönzik, hogy sajátos eszközeikkel és lehetőségeikkel  vállaljanak mind nagyobb részt a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, a tudásbázis kiterjesztésében, járuljanak hozzá az országaik és ezen keresztül egész Európa versenyképességének növeléséhez, és e feladatokkal kapcsolatban alakítsanak ki közös eszközrendszert, terjesszék el a jó gyakorlatokat , fejlesszék könyvtári szakembereiket - szerintem  mégis csak közös cél- és feladatrendszerre utalnak. A könyvtárak pedig, legjobb tudomásom szerint, mindig a társadalmat, esetenként annak egyes kiemelt célcsoportjait segítették, támogatták, jobbították – szakembereik elkötelezettsége, a felhalmozott és növelt értékek révén, a mindenkor legkorszerűbb információs technológia felhasználásával.  A mi korábbi és jelenlegi stratégiai céljaink ugyanezekről a feladatokról szólnak. Egy hullámhosszon vagyunk, egy nyelvet beszélünk az európai könyvtárüggyel.

 

4. Sajnálatosnak és veszélyesnek tartom, hogy Somogyi József bizonyos sommásan megfogalmazott mondatait - ráadásul környezetükből kiragadva - fogják majd hivatkozni, terjeszteni,  s ezáltal kétszeresen is félrevezető szakmai értelmezést tulajdonítani az írásnak.

 

 

                                                                                                          Bartos Éva