Tisztelt Lista, Tisztelt Szabó úr!
Sötét fellegeket festett úgy a nyomtatott alapokon nyugvó világ, mint a Gutenberg-galaxis fölé. Évek óta pro és kontra megy a szakirodalomban a huzavona, hogy vajon mi lesz a "nyomtatott világ" sorsa. Sok emberrel egyetemben én is napom nagy részét egy "kocka" bámulásával töltöm, amin villog egy kurzor, és látom a begépelt szavaimat. Estére már nemhogy számítógépet, de még televíziót sincs kedvem nézni. Úgy gondolom, hoyg rajtam kívül sokan vannak így. Nem röstellik kezükbe venni a sajtót, vagy éppen egy könyvet bögre tea mellett. Igen, azon "deviáns" fiatalok csoportjába tartozom, aki könyvet, netán szerszámot is a kezükbe vesznek alkalomadtán, vagy épp rendszeresen.
Könyvet, mert ugyan egy e-book olvasóval az ember menne-e a strandra vagy éppen pihenne-e egy hintaágyban? Kötve hiszem, mert az e-book olvasó nem lapozható, tehát elveszne a könyvolvasás hangulata. Vajon eszébe jut-e bármely vállalatnak e-papirokat (e-paper) össszefűzni, például egy 100-150 oldalas valóban könyv formára hasonlító e-BOOK alakjában piacra dobni? Arra aztán rá lehet tölteni egy kiválasztott könyv első második vagy akár sokadik 150 oldalát. A logika hasonló, mint ami Gutenberg agyából pattant ki: a könyv legyen küllemében olyan, mint a kódex, de létezzen belőle 10 100 vagy akár 10.000.
Nem látom azokat a tömegeket, akik felhördülnének a nyomtatott világ végének hallatán, de azért reménykedem benne, hogy én még mint könyves könyvtáros kérvényezhetem a nyugdíjazásomat 2060 környékén. :-)
A könyvtáros szakma jövője engem is foglalkoztat főleg azért, mert hivatásomnak tekintem, továbbá nem szeretnék egy "talán vergődik még 10 évig" hivatásba bele ölni rövid életem jelentős részét: energiámat, időmet feleslegesen. Nézőpontom szerint 20 év vagy maximum 30 van hátra a hagyományos könyvtárképből, és mint előttem sokan mondták, digitális változás, illetve tornádó tanúi vagyunk. Az, hogy ez nekem nem tetszik, még nem segít, de azért viszont tehetek, hogy a személyemet csak a szükséges mértékig érintse.
A könyvtárosság igazi jövője: megtanulni és adott esetben megtanítani a tömegeket a digitális írástudásra, illetve az adathalmazból releváns találatokat eredményező kérdés megfogalmazására. Ez nem lehet egy informatika tanár feladata, sem magyartanáré. Egy emberé lehet: a könyvtárosé. A könyvtáros marad az, ami mindig is volt, és remélhetőleg lesz is: Professzionális információkereső szakember, "információmanager" (ELTE Informatikus Könyvtáros MA szakirány). Egészen eddig a megfelelő helyen való keresés katalógusokat, bibliográfiákat jelentett, ma már megfelelő keresőket. Nem csak a Google létezik - pedig sokan azt hiszik, hogy "beguglizom és kész" (A falra mászom ettől a kifejezéstől). Igen, be lehet "guglizni" azt a szót, hogy nagymama, és az ötödik oldal környékén pornósite jön fel. A gyermek a nagyszülőjét szeretné meglepni egy verssel, és mit lát?! A google algoritmusa bonyolult, de bizonyos, hogy a keresés és a site felhasználó általi betöltése között összefüggés van, azaz azt tekinti relevánsnak, amely oldalt sokan nyitnak meg. A mai nálam ifjabb generáció sem tud (aki elvileg már belenőtt az IT alapú társadalomba) megfelelő keresőkérdést feltenni az adatbázissokban úgy, hogy számára leginkább releváns találatot kapjon.
Természetesen erős cinizmussal annyit fűznék még hozzá, hogy nem vagyok a magam ellensége. Arra vigyázni fogok, hogy a "bölcsek kövét" ne adjam ki a kezeim közül, azaz máskor is hozzám forduljanak, ne tudják a felhasználók (mert ugye már Szabó G. Tibor gondolatai után szabadon nem olvasók vannak, hanem letöltők) maguk is teljeskörűen elvégezni a munkájukat, mert akkor én feleslegessé válok a rendszerben. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet, ki vagyok rúgva, nem kellek. Ezzel szemben én szeretném magam fontosnak, hasznosnak érezni, és ha ehhez mesterséges függőségi viszonyt kell kialakítanom, ám legyen. Emellett mindig lesznek olyanok, akik nem tudnak haladni a korral, az ő segítésük is a könyvtáros (információmanager?) feladata lesz. Emellé párosul még a felhasználóbarát katalógusok, ennotációk, adatbázisok szerkesztése is.
Attól, hogy az állam által is elismert könyvtáros legyek, 4 hónap választ el, és egy nyelvvizsga. (Nem a nyelvtudás, hanem a nyevvizsga. :-( )
Életre szóló hivatásomnak tekintem, és úgy viszonyulok hozzá. Csak a felület változik (papír után Web), de a mögöttes tartalom és funkció ugyanaz marad. Úgy viszonyultam az iskolapadban is, és a való életben is úgy fogok.
Tisztelettel: egy (majdnem) könyvtáros
Eötvös Péter Mátyás
