Ha a magyar könyvtárügyet érintő fontos információra van szükségem,
általában megkeresem azt vagy azokat, akik ezt autentikusan, pontosan
megadhatják, vagy éppen az is a feladatuk, hogy megadják. Egy idő óta
nagyon szükségem lenne némi információra, de fogalmam sincs, hogy
kitől kérdezzem, -- hát némi Karinthy parafrázissal élve --
megkérdezem hát mindenkitől. Kissé félve ugyan, hogy vagy nagyon
tájékozatlannak, vagy a lényegtelen részleteken feleslegesen
szőrözőnek fogok tűnni.
A Katalisten a fontos kérdések nemcsak fölmerülnek, de sokan (többen
kiváló szakértők köztük) meg is vitatják. Most viszont van egy téma,
amivel mintha igencsak nem, vagy igencsak egyoldalúan s a szó igazi
értelmében vett unisono foglalkozna a lista. Mindaddig csak vártam,
vártam hogy majd csak alakulnak a dolgok, kissé ideges, meg talán több
mint meglepett akkor lettem, amikor Kardos András engem is, mint
Corvinás könyvtárat el kezdett biztosítani arról, hogy egyáltalán nem
kell félnem.
Mint azért részben a félést illető alapkérdésben kissé tájékozott, meg
némi szerénytelenséggel az egész ügy (MOKKA) korabeli keletkezésében
némi szerepet vállaló, igencsak nélkülözök bizonyos kérdésekre pontos
és autentikus válaszokat.
Az már mindenki előtt világos, hogy a MOKKA-ról, annak
továbbfejlesztéséről lenne szó. Stratégiai kérdés, vannak törekvések.
Persze, hogy fejleszteni kell, de ennek csak részben oka, hogy szinte
nincs olyan adatbázis és annak az ő szoftvere, amelyet ne kéne
(állandóan) fejleszteni. A másik oka meg, hogy lehet, hogy nemcsak
fejleszteni akarjuk, hanem esetleg azt is szeretnénk, hogy mást,
többet is tudjon. Ez viszont nem lehet az alapja annak, hogy eleve
azért kárhoztassuk (pl. szakcikkben), mert kezdetben a többet nem
kívánván senki, hát a többet nem is tudja (jelenleg) megcsinálni.
Talán tetszenek érteni a hasonlatom, ha azt mondom, hogy kezdetben
akartunk egy hókotrót, ami kotorta is rendesen. De közben rájöttünk,
hogy a kotrott hóból rögtön csinálhatna vaníliafagylaltot is, hát
nosza, fejlesszünk. De azért a szegény hókotrót ne vádoljuk már azzal,
hogy a jelenben miért nem tud fagylaltot csinálni. Vagyis a MOKKA
szoftvert nem kéne azzal piszkálni, hogy miért nem mutatja már most az
egyes példányok éppeni státusait is, mikor nem az volt a feladata,
hogy azt mutassa.
De kérdésekről beszéltem, s még egyet se kérdeztem. Sőt, még mindig
némi időhúzás következik az alábbi tűnődések előadásával.
Nos, ha a bölcsek felismerik, hogy fejleszteni kell (felismerték), ha
erre pénzt is kerítenek (kerítettek), akkor szerény elmém azt
gondolná, egyszerű az út. Szakértőkből bizottságot kell létrehozni
(mit tesz Isten, van is), akik konszenzussal megállapodnak a
fejlesztés irányairól, követelményeiről. Aztán ezt az egészet egy
közbeszerzési pályázatban kiírják, erre beérkeznek majd ajánlatok, egy
másik szakértő bizottság (vagy ugyanaz) megállapítja, hogy melyik a
legjobb, azt kiválasztják s megy a dolog a maga útján.
A bizottság még - tudomásom szerint - dolgozik, vagyis se elfogadott
részletes elképzelés, se pályázati kiírás nincs.
Van viszont egy kedves figyelmeztetés, hogy én, mint Corvinás könyvtár
ne féljek. Nem tudom, divat-e még Rejtőt olvasni, én szoktam
(újraolvasni természetesen). Ebben mintha volna valami rendőrkapitány,
akinek közlése után, nevezetesen, hogy mindenki őrizze meg a
nyugalmát, rögtön kitört a pánik.
Itt nem tört ki még a pánik, de nem kétlem, hogy ha Kardos András
szakértői katalist-levelei, problémafelvetései és figyelmeztetései
után, ha a pályázat nyertese nem egy olyasvalaki lenne, aki éppen
ezeknek és csakis ezeknek a kritériumoknak (már most esetleg)
megfelel, akkor az eddig eléggé egyoldalúan befolyásolt könyvtáros
társadalom pánik-jelleggel háborodna fel.
Nem is lenne ezzel bajom, ha tudnám a következőkre a választ:
Kardos András hol könyvtáros és csak könyvtáros, aki úgy nézi a
könyvtára, a könyvtárak érdekeit, hogy semmiféle fejlesztő cége
természetesen nincs, sőt köze sincs ilyenhez,
Benne van-e a szakértői bizottságban, s ha igen ki és milyen konkrét
feladattal bízta meg s a teljes szakértői tanulmánya hol látható,
Ha nem könyvtáros, akkor hol és milyen intézményben van alkalmazásban,
Ha nem könyvtáros és nem is cégszerű fejlesztő, akkor miért befolyásol
(félreértés ne essék: bizonyára nagyon helyes) megoldási irányokba,
amelyeket viszont (s megint elnézést, ha csak én lennék ennyire
gyanakvó) mintha csak egy bizonyos hely felé vezetnének.
Még egyszer: a világ összes hamuját a fejemre szórom, ha csak én nem
tudom, hogy András az OSZK vagy KI szerződéses munkatársa, akinek az a
feladata, amit csinál, ha semmiféle olyan érdekeltség nincs, amely a
mostani helyzetből bármiféle előnyt kaphatna.
Mert talán abban többen is egyet értenek velem, hogy szinte minden, a
leendő pályázatban majd szóba jöhető vállalkozás rendelkezik olyan
volt könyvtári informatikussal, aki Andráshoz hasonlóan tudja a
fejlesztés szükségességét, ismeri a MOKKA-t s az ODR-t, és valahogy
mégse gondolja azt, hogy ez irányú gondolatait éppen most kéne
megosztani a Katalist közönségével, velünk.
Csak azért írtam, hogy egy másik Rejtő regényből ne kelljen majd másik
kedvenc toposzomat (hú de művelt vagyok!) is idéznem, márminthogy
Csodálatos Nalaya megérkezett a benszülöttekhez s közölte, hogy ő a
király. Aztán aki ezt nem akarta elhinni, azokat jól fejbeverte...
Szeged, 2010. február 15.
Dr. Mader Béla
főigazgató
c. egyetemi tanár,
a MOKKA egyik alapítója
Dr. Mader Béla főigazgató, c. egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Egyetemi
Könyvtár -- Dr. Béla Mader general director, hon. professor, University of
Szeged, University Library
------------------------------------------------------
SZTE Egyetemi Konyvtar - http://www.bibl.u-szeged.hu
This message was sent using IMP: http://horde.org/imp/
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
