Megint egy téma, amibe az egész világot bele lehet érteni. :-) Azt hiszem K.
Csilléry Klára írt egyszer a kultúrjavak áramlásáról, talán ez volt az az
írás, nem biztos:
K. Csilléry Klára: Ősi hagyaték - felülről érkezett szálladék? : (A szék
történetének kezdetei) Ethnographia, 1970. (81. évf.) 2-4. sz. 451-466. old.
ahol leírta, hogy a háromlábú szék, mint fajta hogy vándorolt országról
országra,milyen jelentések kötődtek hozzá az egyes helyeken, amelyek
másutt nem voltak megtalálhatók. Pl. talán a franciáknál a kis háromlábú
széket csak bíróságokon használták, és a vádlottnak kellett azon ülni.
Másra ott ezt nem használták. Bezzeg más országokban üldögélt rajta
boldog-boldogtalan, ott nem kötődött hozzá pejoratív jelentés.
Azt hiszem hogy a tárgyakhoz hasonlóan az ünnepek is mindig vándoroltak,
átvették egymástól az emberek, kicsit esetleg átformálták a maguk képére.
Darnton pl. nagyon izgalmasan írta le a Lúdanyó meséiben :), hogy egyes
meséknek milyen nemzeti változatai vannak. Ez egy viszonylag
kiegyenlített, kölcsönös jelenségnek tűnik, ilyen cserék során jött létre
pl. a rénszarvashúsos pizza Skandináviában. :-)
Ez nem tévesztendő össze azzal a jelenséggel, amikor az etnocentrizmus
jegyében egy kulturális jegyet azzal a meggyőződéssel terjesztenek
szervezetten, hogy az a legjobb mindenkinek a földön, akárhová is
született, pl. egy európai vallás egy indián közösség számára, vagy a
liberális pénzügyi/poltikai berendezkedés egy dél-amerikai országban. Nem
akarom vitatni, hogy igazuk van-e a terjesztőknek, csak a kulturális
kommunikáció másfajta jellegére akartam példát hozni.
Szerintem a Valentin nap határeset egy harmadik kategóriával, ahol a
kulturális elem közvetítője a gazdaság. De lehet, hogy csak én érzékelem
így és ugyanolyan átvétel, mint a Nők napja- bár annak történetét nem
ismerem, de tán inkább egy társadalmi igény, óhaj alapján történt.
A gazdaság mindenesetre erőteljes hatást gyakorol a tágan vett kulturális
javak áramlásában.
Egyébként sokan szeretnek megfeledkezni a fenti folyamatok kapcsán a
sebesség kérdéséről, és akár addig is elmerészkednek, hogy valami teljesen
kommersz termék, profi gazdasági projekt keretében végrehajtott
terjesztését igyekeznek azzal az érveléssel védeni, hogy de hát ez
ugyanaz, mint amikor nagymamánk anno átsétált a határon a szomszéd falu
táncházába és ott tanult egy új népdalt. Holott a két jelenség némiképp
azért eltér.
A globalizáció elsősorban egy gazdasági jelenség szerintem, vannak
kulturális következményei/előnyei is, de akik működtetik, mozgásban
tartják, egész egyszerűen üzletemberek, akiknek a jobb kommunikáció,
pásszentosabb jogrend azért kell, hogy hatékonyabban tudjanak üzleteket
kötni és nem azért, hogy az egyes országok lakói nagyobb békében, egymást
jobban megismerve éljenek.
Ennek lehetősége benne van a dologban, de a termékek szintjén egy példa:
az, hogy azt a néha jóleső fekete szénsavast a világon mindenhol lehet
kapni, és mondjuk bodzaszörpöt nem, ez a dolog belső aránytalanságáról
árulkodik. Sőt esetleg pont azért nem lehet bodzaszörpöt kapni,
mert a fekete leves (nem az, a másik) kiszorította. Erre persze azt
mondhatják, hogy biztos jobb. Szerintem nem erről van szó, egyszerűen
nagyobb anyagi ráfordítás, több reklám, a negatív externáliák figyelmen
kívül hagyása miatt lehet az egyiket mindenhol kapni a másikat meg kevés
helyen.
Hogy mindezek miatt szabad-e/kell-e utálni a Valentin napot, nem tudom. :-)
Szerintem akik beszámoltak a Valentin nap kapcsán könyvtárba
csalogatottakról jól jártak el, hisz átvettek egy hívószót, és egy saját
tartalommal töltötték fel, helyi értéket hozzáadva elkezdték szervesíteni
nem csak a magyar kultúrába, hanem a könyvtári szakmába. Lehet, hogy
egyszer majd egy antropológus megírja, hogy a Valentin nap különféle
országokban milyen kulturális változásokat generált :-)
Mindezt szerintem nem azért kell megtenni, hogy ne maradjunk el a
FEJLŐDÉSben, hanem hogy alakítsuk a Fejlődés szó tartalmát. Mert jelenleg
a fejlődést úgy értik, hogy mindenki mindent anyagi alapon csináljon, ez
pedig egy zsákutca szerintem. Ehhez kár alkalmazkodni, ezt inkább
meghaladni kellene, ott a sok bölcsesség a polcon mögöttünk -talán azok
segítségével is tehetünk ezért, ha már a politika ilyen tanácstalan e
téren. Pl. ma közgazdászaink a folyamatos növekedésre hivatkoznak holott,
nagyjaik Adam Smith és John Stuart Mill leírták, hogy növekedni kell, mert
nagy a szegénység, és mindenki anyagi szükségleteit ki kell elégíteni egy
jó társadalomban. De eljön a pillanat, amikor ezt elérjük, és mindenki
anyagi szükségletei megfelelő szinten ki lesznek elégítve. Ekkor nem kell
tovább növekedni. Mill ezt hívta stacioner gazdaságnak. Ami mennyiségileg
már nem nő, hanem minőségileg fejlődik. Az emberek a tudományoknak,
művészeteknek szentelhetik idejüket, s nem az anyagi javak
halmozásának, hanem a szellemiekének. Szóval növekedni kell, de a csak a
szegénység és nélkülözés eliminálásig, aztán minőségileg kell az embernek
feljődnie.
Ma erről eléggé elfeledkeztek, s folyamatos gazdasági növekedésről
beszélnek, hisz egyre több a szegény ember. Az, hogy ez elosztás kérdése,
egyelőre nem vallja be magának a világ gazdagabbik fele. Tehát igaz, hogy
a javak társadalmi eloszlása egyre egyenlőtlenebb, s a Föld
eltartóképessége meg hajaj, de azért növekedjünk. Erre gondolnak, amikor
fejlődésről beszélnek.
üdvözlettel
Gondos Gábor
segédkönyvtáros
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
