Kedves Kollégák!
Egy új név, melyet talán érmes lesz megtanulni. A matematikát eddig (magasabb szinten) csak kis számban művelték nők. Lehet, hogy fordulni látszik a helyzet?
Kellenének példaképek a honi ifjabb könyvtárlátogatók számára is!
Ráadásul egy fiatal iráni kapta meg most nőként első ízben a rangos Fields-érmet. Posztgraduális tanulmányait természetesen az Amerikai Egyesült Államokban végezte, tudományos pályáját is ott folytatja.
Tehetséggondozás vagy agyelszívás? Is-is.
Szülőhazájában ez a tudós hölgy sem biztos, hogy minden tekintetben ki tudott volna teljesedni, noha egy több ezer éves magaskultúra talaján nevelkedett.
A XIX. századig még amerikaiak jártak felzárkózni európai egyetemekre. A XX. század első harmada körül változott a helyzet. Ekkortól Amerika úgy látszik - emberbaráti módon - még inkább élt az új lehetőséggel. Jó befektetésnek is tekintette, hogy felvilágosult módon szponzorálja a nácik, bolsevikok, fundamentalisták által fenyegetett, háttérbe szorított tudósok működését.
Vagy újabban sokszor csak lehetőséget biztosít a hazájukban nehéz anyagi körülmények közt küszködő európaiaknak és szorgalmas ázsiaiknak. A nők előtt is jobban kinyílt már (arrafelé) a tudományos pálya.
Nem utolsó sorban a kutatóegyetemekre sem sajnálják annyira az adófizetők pénzét.
Megteremtik az infrastrukturális, pl. könyvtári feltételeket.
És a meggazdagodott amerikaiak jelentős része - a kialakult éthosz szerint - nagy összeggel rendszeresen támogatja (legalább) egykori iskoláit.
Üdvözlettel:
NpL
Egy új név, melyet talán érmes lesz megtanulni. A matematikát eddig (magasabb szinten) csak kis számban művelték nők. Lehet, hogy fordulni látszik a helyzet?
Kellenének példaképek a honi ifjabb könyvtárlátogatók számára is!
Ráadásul egy fiatal iráni kapta meg most nőként első ízben a rangos Fields-érmet. Posztgraduális tanulmányait természetesen az Amerikai Egyesült Államokban végezte, tudományos pályáját is ott folytatja.
Tehetséggondozás vagy agyelszívás? Is-is.
Szülőhazájában ez a tudós hölgy sem biztos, hogy minden tekintetben ki tudott volna teljesedni, noha egy több ezer éves magaskultúra talaján nevelkedett.
A XIX. századig még amerikaiak jártak felzárkózni európai egyetemekre. A XX. század első harmada körül változott a helyzet. Ekkortól Amerika úgy látszik - emberbaráti módon - még inkább élt az új lehetőséggel. Jó befektetésnek is tekintette, hogy felvilágosult módon szponzorálja a nácik, bolsevikok, fundamentalisták által fenyegetett, háttérbe szorított tudósok működését.
Vagy újabban sokszor csak lehetőséget biztosít a hazájukban nehéz anyagi körülmények közt küszködő európaiaknak és szorgalmas ázsiaiknak. A nők előtt is jobban kinyílt már (arrafelé) a tudományos pálya.
Nem utolsó sorban a kutatóegyetemekre sem sajnálják annyira az adófizetők pénzét.
Megteremtik az infrastrukturális, pl. könyvtári feltételeket.
És a meggazdagodott amerikaiak jelentős része - a kialakult éthosz szerint - nagy összeggel rendszeresen támogatja (legalább) egykori iskoláit.
Üdvözlettel:
NpL
