Mostanában olyan híreket is lehetett látni vagy hallani, hogy a kutatási költségeket hitelből finanszírozná az állam. Valamit félreértett volna sajtó?
Az alapkutatásokat szerintem a különböző pályázati forrásokon kívül még egyéb állami pénzekből kell bőségesen finanszírozni, míg az alkalmazott kutatásokat leginkább a vállalatoknak, magáncégeknek szokás megrendelni. Az alapkutatások eredményeit az egyes szakmákon belül, nemzetközi mércével időről-időre értékelik, besorolják a maguk világában a kutatók.
Az új miniszter mérnök, tehát alkalmazott kutatásokat végzett, bár állami egyetemi professzor is volt egyúttal. Talán valami nagyobb általános fegyelemre és elvhűségre próbálnák rábírni az értelmiségi elitet az új intézkedésekkel?
(NpL)
Feladó: Katalist <katalist-bounces@listserv.niif.hu>, meghatalmazó: Németh Péter <npeter@npsoft.hu>
Elküldve: 2018. július 27., péntek 9:33
Címzett: katalist@listserv.niif.hu
Tárgy: Re: [KATALIST] tudomanyos teljesitmenyek merese es az allami tamogatas
Elküldve: 2018. július 27., péntek 9:33
Címzett: katalist@listserv.niif.hu
Tárgy: Re: [KATALIST] tudomanyos teljesitmenyek merese es az allami tamogatas
Az én olvasatomban a dolgok az alábbiakról szólnak.
Egyrészt. Az ALAPkutatások eredményeinek vonatkozásában a hatékonyságméréshez először is kell egy időgép. Melynek hiányában sajnos az alapkutatás eredményhatékonysága nem mérhető. Eddig kormányzati időgépről nem szóltak híradások. Egyedül a Kétfarkú Kutya Párt ment előre az időben, de ők is csak 2022-ig jutottak, és sajnos csak sajtócímlapokat sikerült visszajuttatniuk a jelenbe. Azért tegyük hozzá, ennek a kisérletnek validálására még négy évet várni kell.
Másrészt. Szívet melengető olyanokat olvasni Domokos László szájából, mint: "Nem lehet elégszer hangsúlyozni: Magyarország versenyképessége szempontjából a legfontosabb, hogy minden közpénzkiadással szemben teljesítménykövetelményt kell állítani a felelős közpénzt költő vezetőknek."
Így már meg is nyugodhatunk. A felelőtlenül gazdálkodó tudósok helyett ezentúl olyan felelősen és átláthatóan gondolkodókra lesznek bízva a kutatási pénzek, mint akiket - sok egyéb mellett -az alábbi, mindenki által szabadon elérhető megvalósíthatósági és megtérülési tanulmányok fémjeleznek:
- A VizesVB gazdasági megtérülésének és bekerülési költségeinek átfogó elemzése
- A Budapest-Belgrád vasútvonal számszerüsíthető gazdasági hasznai és a kínai finanszírozás előnyei más alternatívákkal szemben
- A megújuló és az atomenergia hasznosításának komplex összehasonlító elemzése energiaellátásunk közép és hosszútávú szempontjából
- A stadiongyepfűtés multiplikátor hatásai a kistérségek gazdasági fellendülésének tükrében
- A oktatási rendszer hatékony, korszerű és átgondolt átalakításának módszertani kézikönyve
Vagyis: lehet azon filozofálni, hogyan kell nehezen vagy egyáltalán nem mérhető dolgokat mérni, hogy aztán a hatékonyságot és a megtérülést értelmezhessünk ezek talaján.
Ugyanakkor a kérdés sokkal inkább az: hihetünk-e annak, aki a "teljesítménykövetelményről" papol, ugyanakkor a korábbi közpénzfelhasználásai során rendre "elfeledkezett" erről a szempontról. Mikor olvashattunk utoljára nyilvános megvalósíthatósági és megtérülési tanulmányokat, alternatíva összehasonlításokat kisebb vagy nagyobb horderejű állami döntések kapcsán?
Npeter
Egyrészt. Az ALAPkutatások eredményeinek vonatkozásában a hatékonyságméréshez először is kell egy időgép. Melynek hiányában sajnos az alapkutatás eredményhatékonysága nem mérhető. Eddig kormányzati időgépről nem szóltak híradások. Egyedül a Kétfarkú Kutya Párt ment előre az időben, de ők is csak 2022-ig jutottak, és sajnos csak sajtócímlapokat sikerült visszajuttatniuk a jelenbe. Azért tegyük hozzá, ennek a kisérletnek validálására még négy évet várni kell.
Másrészt. Szívet melengető olyanokat olvasni Domokos László szájából, mint: "Nem lehet elégszer hangsúlyozni: Magyarország versenyképessége szempontjából a legfontosabb, hogy minden közpénzkiadással szemben teljesítménykövetelményt kell állítani a felelős közpénzt költő vezetőknek."
Így már meg is nyugodhatunk. A felelőtlenül gazdálkodó tudósok helyett ezentúl olyan felelősen és átláthatóan gondolkodókra lesznek bízva a kutatási pénzek, mint akiket - sok egyéb mellett -az alábbi, mindenki által szabadon elérhető megvalósíthatósági és megtérülési tanulmányok fémjeleznek:
- A VizesVB gazdasági megtérülésének és bekerülési költségeinek átfogó elemzése
- A Budapest-Belgrád vasútvonal számszerüsíthető gazdasági hasznai és a kínai finanszírozás előnyei más alternatívákkal szemben
- A megújuló és az atomenergia hasznosításának komplex összehasonlító elemzése energiaellátásunk közép és hosszútávú szempontjából
- A stadiongyepfűtés multiplikátor hatásai a kistérségek gazdasági fellendülésének tükrében
- A oktatási rendszer hatékony, korszerű és átgondolt átalakításának módszertani kézikönyve
Vagyis: lehet azon filozofálni, hogyan kell nehezen vagy egyáltalán nem mérhető dolgokat mérni, hogy aztán a hatékonyságot és a megtérülést értelmezhessünk ezek talaján.
Ugyanakkor a kérdés sokkal inkább az: hihetünk-e annak, aki a "teljesítménykövetelményről" papol, ugyanakkor a korábbi közpénzfelhasználásai során rendre "elfeledkezett" erről a szempontról. Mikor olvashattunk utoljára nyilvános megvalósíthatósági és megtérülési tanulmányokat, alternatíva összehasonlításokat kisebb vagy nagyobb horderejű állami döntések kapcsán?
Npeter
Tisztelt Listaolvasók!
A mostani kutatásfinanszírozási kötélhúzás egyik újabb epizódja az Állami Számvevőszék elnökének nyílt levele az MTA főtitkárának legutóbbi interjújára. Egyébként mindkettő közgazdász, de más látókörrel.
Nekem a vita olyasmiről is szól, hogy a tudományos és művészeti teljesítményt hogyan szükséges és lehet rövid távon mérni felsőbb politikai döntéshozatal, forráselosztás céljára . (Vagy reálisabb helyzetképek csak a kutatói közösségeken belülről, lassacskán rajzolódhatnak-e ki?)
A tudományt csak a gazdaság részeként tekintheti-e, és ennek megfelelő kritériumok szerint értékelheti egy ország vezetése? Vagy más tágabb civilizációs, kulturális, hosszabb távú összefüggésekben is kellene nézni? Úgy sejtem, hogy a versenyképesség piaci, gazdasági fogalom, bár sajnos nem értek hozzá. De talán egyéb kritériumokat is föl lehetne állítani, pl. tudás keletkezésének nemzetközi összevetésére.A könyvtárosok egy része a publikációk mennyiségi számbavételével és formai rendezésével próbál hozzájárulni a tudományos teljesítmények összehasonlíthatóságához. (A "hatékonyság" számomra továbbra is rettentően homályos fogalom, mely esetenként önkényes döntésekhez is alapot adhat.)
NpL
