2018. július 27., péntek

Re: [KATALIST] tudomanyos teljesitmenyek merese es az allami tamogatas

Kedves Nagypál László!


Én röviden csak egy linkkel válaszolnék....


https://index.hu/belfold/2018/01/24/tao_koncertek_kozpenz/


Hosszabban meg azzal, hogy egyik oldalról egészen természetes igény a közpénzek hatékony felhasználására tett állami beavatkozás és erőfeszítés, másrészt azonban érdemes megnézni az arányokat, a más irányokba, ágazatokba történő közpénzelosztás rendszerét, arányát, mértékét; mindezt csak azért, hogy nehogy a kettős mérce csapdájába essen a közpénzeket elosztó államigazgatás. Mert az meglehetősen rosszul eshet az MTA kutatóinak, hogy miközben 10-20 milliárd forintról vitáznak, hogy csak egyet mondjak: a sportra költött közpénzek nem minden szaksportágnál "térülnek meg", jönnek vissza eredményben, hiszen ha valahol a teljesítmény "objektíven" mérhető, az a sportvilág, mégse mindig a teljesítmény alapján kapja a pénzeket.


A TAO-nak ugyanakkor nemcsak az a "bűne", hogy aránytalanul sok (köz)pénzt áramoltat a rendszer a sportra a többi lehetséges támogatási terület, mondjuk a kultúra "helyett", hanem az is, hogy meglehetős aránytalanságok jöttek létre egyes sportszakágazatok támogatásában, ugyanígy, jóval kisebb volumenben természetesen, a kultúrában is. Túl sok a kulturális színvonal felől megkérdőjelezhető "übergagyi" mega-tömegrendezvény; konkrét nevek említése nélkül én most csak a hegedű nevű hangszert emelném ki...


Illetve mégis, egy másik, a zenei és művészi-kézműipari szakma egy viszonylag szűkebb és sajátos körében nagy port kavart ügyet, a (felújított) Zeneakadémia (régi-új) felújított orgonájának ügyét a lista tagjainak a figyelmébe ajánlanám.

A 2013-ra felújított Zeneakadémia orgonájának ügyéről van szó, melynek művészeti grémiuma amúgy meglehetősen kikezdhető művészi indokokkal a 60-as években lebontott (eredeti) orgona rekonstrukciója mellett döntött. Probléma önmagában ezzel nincs, jóllehet a hangszeres historizmus merev és abszolutisztikus értelmezésén a zenei szakma nagy része már túl van. A baj azzal van, hogy visszatérjünk a közpénzekre, hogy ennek a több helyről fellelhető orgonának a a cikkben olvasható rekonstrukciós költségébe még a mai Euro árfolyamokon is belefért volna egy sokkal nagyobb, teljesen új, az orgonairodalom bármely darabját autentikusan megszólaltató orgona építtetése. 


http://nol.hu/kultura/a-regi-orgona-lesz-az-uj-1509139


Az egész eszmefuttatás lényege tehát: egyrészről túlzott bőség, míg más helyeken, területeken túlzott szűkösség manifesztálódik az erőforrások elosztásában, s paradox módon sok esetben ott nagyobb az állami kontroll és a spórolásigény, ahova amúgy is kevesebb jut.


Ha csak arra a 160 ezres, vélhetően a könyvtárosokat is magába foglaló közalkalmazotti rétegről beszélek, melyről ma reggel az Inforádióban nyilatkozott az egyik szakszervezeti vezető, akik 15 éve nem kaptak (központi, fix) béremelést, akkor beláthatjuk ennek igazát....


Üdvözlettel: Balogh András


Feladó: Katalist <katalist-bounces@listserv.niif.hu>, meghatalmazó: Nagypál László <lnagypal@hotmail.hu>
Elküldve: 2018. július 26., csütörtök 13:13:28
Címzett: katalist@listserv.niif.hu
Tárgy: [KATALIST] tudomanyos teljesitmenyek merese es az allami tamogatas
 

Tisztelt Listaolvasók!

       A mostani kutatásfinanszírozási kötélhúzás egyik újabb epizódja az Állami Számvevőszék elnökének nyílt levele az MTA főtitkárának legutóbbi interjújára.  Egyébként mindkettő közgazdász, de más látókörrel.
       Nekem a vita olyasmiről is szól, hogy a tudományos és művészeti teljesítményt hogyan szükséges és lehet rövid távon mérni felsőbb politikai döntéshozatal, forráselosztás céljára . (Vagy reálisabb helyzetképek csak a kutatói közösségeken belülről, lassacskán rajzolódhatnak-e ki?)
       A tudományt csak a gazdaság részeként tekintheti-e, és ennek megfelelő kritériumok szerint értékelheti egy ország vezetése?  Vagy más tágabb civilizációs, kulturális, hosszabb távú összefüggésekben is kellene nézni? Úgy sejtem, hogy a versenyképesség piaci, gazdasági fogalom, bár sajnos nem értek hozzá. De talán egyéb kritériumokat is föl lehetne állítani, pl. tudás keletkezésének nemzetközi összevetésére.
       A könyvtárosok egy része a publikációk mennyiségi számbavételével és formai rendezésével próbál hozzájárulni a tudományos teljesítmények összehasonlíthatóságához. (A "hatékonyság" számomra továbbra is rettentően homályos fogalom, mely esetenként önkényes döntésekhez is alapot adhat.)
NpL