Kedves Mándy Gábor!
Kicsit messzebbről indulok a válaszban, mintha az álom folytatódna.
Az elv a számítástechnikában teljesen bevett és alkalmazott megoldás - korábban a merevlemezek particionálásával, majd clusterek alkalmazásával megosztották a tárolt anyagokat, és a gyakrabban használtakat merevlemez részen, vagy a gyorsabb válaszadást lehetővé tevő clusterekről kellett - lehetett szolgáltatni, ezáltal a tárolókapacitás gazdaságos felosztását, divatos szóval particionálását lehetett megoldani. A megoldásban nem kellett arra figyelni, hogy összetartozó dolgok egy helyen maradjanak, mert a részelemek kapcsolatáról, mozgatásáról szoftver gondoskodott. Ma már meghatározott feladatra mérnöki rendszerek felállítását lehet kérni, amelyekben a tárolási specialitásokhoz készítenek fel gazdaságos infrastruktúra rendszereket, kevesebb szerver igénybevételével. A könyvtári anyagok mozgatásának követésére nem nehéz feladat kisebb programokat írni. (Pl. időszak, téma, időszak-téma, stb. szelekció)
A mai modernebb rendszerekben memóriában tárolják a nagyon gyorsan forgó anyagokat, (broadcast, telco, ügyférendszerek stb.) és háttér- vagy távoli szervereken a ritkábban használatos (régebbi, kevésbé fontos, keveseket érintő stb.) tartalmakat.
Miért ne érvényesülhetne ez az elv a könyvtári tárolási kapacitás gazdaságos kihasználásában? (A könyvtári újdonságpolcok, ajánlatok, tematikus kiemelések hasonló elven működnek.)
Én sem olvastam még a javaslatához hasonló megoldásokról, pedig sokat búvárkodom, de arra gondolok, hogy a megoldás teljesen ésszerű, és ha van ilyen, nem kerül be a frekventált olvasnivalók körébe, de van, aki megálmodja.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné, Marcsi
Könyvtáros informatikus
(magánvélemény)
-----Original Message-----
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of mandygabor@yahoo.com
Sent: Monday, October 5, 2015 11:22 AM
To: Katalist <katalist@listserv.niif.hu>
Subject: [KATALIST] Álom-ány
Hát, nekem már agyamra ment a könyvtártudomány. Egy évtizede nyugdíjas vagyok, de még mindig gyakran álmodom könyvtárakról. Többnyire kirúgnak (akkor összepakolom a személyes holmijaimat), Máskor új munkahelyre érkezem (akkor meg elmagyarázzák a tennivalóimat). Legutóbb azonban "feltaláltam" valamit.
Álmomban olyan új helyre költöztünk, hogy volt egy közeli helyiség és egy nagyon távoli, egy másik emeleten. Az álombeli főnököm vaktában rendelkezett, különböző állományrészeket kellett átcipelnünk, aztán vissza, mert kiderült, hogy nem fér be. Igyekezett minden témakört egyben tartani. A sokadik ide-oda áthelyezés után előálltam egy javaslattal: mind a két helyiségben ugyanaz legyen a raktári rend, de a távoliba csak azokat a példányokat helyezzük, amelyeket kevéssé használnak. Így tudni fogjuk, hogy mit hol keressünk, csupán azt kell megtudnunk, hogy a közeli vagy a távoli állományrészben van-e, erre pedig elegendő egy szimpla nyilvántartás (például egy betű kód a számítógépes keresőben). Ha valamit kikér (vagy visszahoz) az olvasó, az a dokumentum automatikusan a közeli raktárba kerül, és időről időre, akár ránézésre is, „selejtezhetünk", vagyis a közeli részből a távoli részbe helyezhetünk át olyan dokumentumokat, amelyek használatára nem emlékszünk. Mindezt természetesen a számítógépes nyilvántartásban is rögzíteni kell.
Az ébredésem utáni hosszú órákat azzal töltöttem, hogy megkeressem az ötlet forrásait (3 részes könyvtári modell, tojás modell, automatikus osztályozás?) . Tantervi leíráson kívül semmit sem találtam, sem a weben, sem a Manciban, sem a Matarkában. Ha jól emlékszem, Katsányi Sándor számolt be először egy hasonló német állomány-elrendezésről még a hetvenes évek végén, ami után a használat szerinti elrendezés kezdte kiszorítani az általam is szorgalmazott szakrészlegeket. Az adatbázisokban ezt sem sikerült megtalálnom. Mondana nekem erről valaki valamit? Az se baj, ha az álmomban sugallja. Én nyitott vagyok.
Mándy G.
_______________________________________________
Katalist mailing list
